A pesti humor szerint is: a legjobb szelfiket a Várban készíthetjük
Nem véletlen, hogy a pesti humor is „tudja”, hogy a Budai Vár a legjobb hely a szelfik készítésére. A pesti humort ebben az esetben nemcsak a közismert szófordulatként kell értenünk, hanem úgyis, mint a pestiek humorát – ahogyan az egy jelenleg 2400 megosztásnál járó Facebook-posztból kiderül.
Szép „karriert fut be” az a bejegyzés a közösségi médiában, amelyik kevés szöveggel és könnyen befogadható, egyszerű ábrázolással mutatja meg – a hozzászólások alapján valóságot nem csupán nyomokban tartalmazó módon –, hogy Budapest különböző részeire hogyan tekintenek a budaiak, a pestiek, a vidékiek és a csepeliek.
A poszthoz csatolt ábrák egyikéből kiderül, hogy Budapest-értelmezésük szerint a pestiek számára Buda az a hely, ahova kirándulni járnak, ugyanakkor „Szelfizős” néven különítik el azt a helyet, ahol magukról a legjobb képeket tudják készíteni.
Elég volt pár kattintás ahhoz, hogy – szó szerint is– képet kapjunk róla, a Várban fotózkodni mennyire népszerű, legyen szó egy jó hangulatú sörözésről, vagy éppen az elragadó panoráma előtt pózoló turistáról.
Nyitókép: Savoyai Terasz Facebook-oldala
%2C_Budapest%2C_Hungary.jpg)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
