Tudta? Hatszáz éve egy despota házat kapott a Várban
Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a Várban sétálni felér egy történelemórával. Egy hagyományos, iskolai 45 perchez képest annyi az izgalmas különbség, hogy számos történelmi eseménnyel, ténnyel, személlyel, pontosabban annak emlékével nem pusztán a tanár szájából hallunk, a tankönyv papírjain olvasunk, hanem a maga fizikai valóságában találkozhatunk.
Ilyen történelmi ihletettségű élményre tulajdonképpen bármikor és bármerre elindulva szert tehetünk a Várban sétálva. A történelmi ismeretek bővítésének így az lehet az izgalmas iránya, hogy egy adott épület emléktábláján közölt információ alapján rákeresünk még több információra a (vélhetően) nálunk lévő okostelefon segítségével.
Így tettünk mi is már több alkalommal, egy ilyen „fedezzük fel a Várat” séta alkalmával szembesültünk a ténnyel, hogy az Országház utcában egy despotának is van háza. Jó, hát nem ma, nem a földhivatali adatok szerint egy despotáé, de mintegy hatszáz évvel ezelőtt valóban a mai Országház utca 9 szám alatt állt az az épület, amelyet Szerbia fejedelme, Lazarevics István despota kapott ajándékba a magyar uralkodótól, Zsigmond királytól. Mint az egy gyors keresésből a mult-kor.hu cikkéből kiderült, Lazarevics István 1403-ban a török oldaláról átpártolt Magyarországhoz, és Zsigmond vazallusa lett. Alapítója volt az 1408 decemberében létrehozott Sárkány-rendnek, és a királytól olyan óriási birtokokat kapott, hogy ő lett Magyarország egyik leggazdagabb földesura.
Övé volt többek között Debrecen, Hajdúböszörmény, Szatmárnémeti, Nagybánya, Munkács, Beregszász, Tokaj, Mezőtúr; emellett még sok város és vár, több száz faluval és sok ezer jobbággyal, valamint, ahogyan az Országház utca 9. szám alatt található, az emlékezés koszorúival ellátott emléktábla szövegéből kiderül:
Ezt az épületet Zsigmond király adományozta szövetségesének, Lázárevics István despotának, Szerbia fejedelmének.
A régvolt emberi világ olykor hiányos, szakadozott emlékei a plakátok, közös múltunk kopottas falragaszai, régről jövő, cseppet sem aktuális üzenetekkel. A plakát időutazást jelent: utazást a korba, ahonnan az üzenet a plakátokon keresztül még ugyanolyan elevenen érkezik, mint ahogyan nagyanyáink, s nagyapáink idejében. Magunk elé képzelhetjük az Úri uccába beforduló omnibuszt, a cilinderes férfiakat és kalapos-napernyős-csipkeruhás hölgyeket, ahogyan tipegve igyekeznek a Királyi Palota felé, a Szent György tér irányába, a siklóhoz. Megelevenedik a mainál jóval díszesebb budavári utcácskák konflisokkal tűzdelt képe és már-már hallatszik a Halászbástyából a várost szemlélő, lenyűgözött külföldiek, látványtól elaléló moraja. Itt járnak körülöttünk ugyanazok a régimódi emberek, pedig csak ránézünk egy plakátra és becsukjuk a szemünk.
Éppen ma van Budavár 1686. szeptember 2-i visszafoglalásának emléknapja, melynek egyik leghősiesebben harcoló alvezére Savoyai Jenő volt. És ehhez kapcsolódóan közeledik egy a törökök kiűzése szempontjából talán még jelentősebb évforduló, hiszen Savoyai Jenő herceg - egy évtizeddel Budavár visszavétele után - 1697. szeptember 11-én Zentánál aratott elsöprő győzelmet II. Musztafa szultán serege fölött. E két évfordulót egyetlen személy köti össze, a törökverő Savoyai herceg, akinek legendás történetű lovasszobráról is beszélgettünk Budavár testvérvárosának, Zentának az idegenforgalmáért felelős igazgatójával, Laskovity Kornéllal.
Ma reggel érkezett a tragikus hír, miszerint meghalt minden idők egyik legmeghatározóbb európai filmszínésze, Alain Delon. A francia filmcsillag neve nemzedékek számára egyet jelentett a sármos hódítóval, a filmvásznak modern kori Casanovájával. Alain Delon többször is járt Magyarországon, a Budai Várba is ellátogatott, de találtunk ennél különlegesebb, áttételesebb kapcsolódási pontokat is.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
