Tanulj meg fiacskám komédiázni! – ezen a napon született a slágerkirály, Zerkovitz Béla
"Ha egyáltalán lehet beszélni különleges budapesti utcai költészetről, ennek a költészetnek Zerkovitz volt a klasszikusa." – írta róla a költő, Ady Endre.
Kevesen tudják, de az 1881. július 11-én született zeneszerző, a Műszaki Egyetemen szerzett építészmérnöki oklevelet és a budavári Királyi Palota helyreállításában is részt vett restaurátorként, miközben rendületlenül komponált és írta a később híressé vált slágereket. Zerkovitz tehát nem „csak” zeneszerző, színigazgató és operettszerző, a magyar kuplé- és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja volt, hanem okleveles műépítész is. Már az egyetemi évek alatt a Műegyetem professzorának, Ziegler Gézának volt az asszisztense, később pedig a budai várpalota bővítésénél Hauszmann Alajos munkatársaként dolgozott.
Már ekkor, építészeti tanulmányai alatt írta első dalait, mellyel aztán felkereste Baumann Károlyt, a Fővárosi Orfeum ünnepelt színészét, aki el is énekelte egyik dalát, ami azonnal nagy sikert aratott. Innentől kezdve nem volt megállás a pesti kuplédalok és operettslágerek királya Zerkovitz Béla lett.
Weiner István és Zerkowitz Béla szintén ötletes zeneszerzők, valami amerikaias ritmikai ízzel, sőt az újvilágban bevált harmóniákkal dolgoznak, holmi ismétlődő trükkökkel. De kénytelenek vele, mert a közönség kívánja az esését. És nem szabad elfeledni, hogy a budapesti Csikágó szomszédos a ligettel. A ligettel, ahol a Barokaldi-cirkusz árnyékában, mint beszélik, éjjel találkozót adnak a jasszok. Í1 pesti dal, ami a muzsikát illeti, pont megfelelője annak a speciális pesti irodalomnak, amely a fővárost felfedezte. Valami kasírozott, stilizált cigányosság van benne, a városligeti hinták sípládáinak jellegével. Valamifranciás sikk, valami fővárosi szegényes fényűzés; ugyanaz, amit szegény és csinos masamód-lányok jó cipőin, ízléses kalapjain és öntudatos affektált járásán csodálhatunk. Valami nekikeseredett züllöttség és fölényes fásultság, ami az élet lélekvesztettjeit, a művészeket jellemzi. Valami léha lenézése a nemes férfias nagy akarásnak és kimosolygása mindennek, amit a közönséges ember komolyan vesz.
- írta róla már 1909-ben Csáth Géza a Nyugatban megjelent A pesti dal című cikkében.
1910-ben a Hulló falevél című dala már hatalmas sláger lett, a következő évben pedig bemutatták első operettjét is, az Aranyesőt, a későbbi sanzongyáros egykettőre Magyarország legfoglalkoztatottabb zeneszerzőjévé vált. Ekkor vette feleségül első operettjében, a főszerepet játszó Bíró Ilonka, színésznőt - Bíró (eredetileg Brüll) Ármin nagytőkés, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatójának lányát -, akinek unokatestvére a Nobel-díjas, Gábor Dénes fizikus volt.
Hazai karrierjében egy kis kényszerszünetet okozott, hogy a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg számára is írt toborzódalt, emiatt egy időre Bécsbe kényszerült. Visszatérése után fogott igazán a slágergyártásba. Élete során közel ezer dalt írt, összesen közel negyven operettet és filmzenét szerzett. Munkásságával megteremtette a magyar kuplé műfaját. Számtalan dalát az elmúlt száz évben többször feldolgozták. Halhatatlan szerzeményei, mint például Az egyiknek sikerül, a Mi muzsikus lelkek, az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, a Látta-e már Budapestet éjjel, az Éjjel az omnibusz tetején, a Hulló falevél, Lehoznám néked a csillagokat, Tanulj meg fiacskám komédiázni, a Füredi Anna-bálon… a budapesti éjszakék gyakran énekelt, játszott dalainak számítanak.
A háta mögött a rossznyelvek a termékeny zeneírót Lopkovitznak gúnyolták, de ezzel ő nem sokat törődött, sőt humorérzékét jól mutatja, hogy kávéházi társaságokban maga is ezen a néven mutatkozott be, azonnali rokonszenvet és nevetést idézve elő a társaság tagjaiból.
Az európai hírnévre szert tevő slágerkirály 1948. október 23-án halt meg agyvérzésben, sírja a Kerepesi temetőben található. A komponista nem sokkal éli túl a második világháborút, így nem szerencsére nem élte meg a kort, amikor az ostoba kultúrpolitika betiltja műveit a színpadokról. Műegyetemi tanár fiuk, ifj. Zerkovitz Béla volt a legendás farmotoros Ikarus 55 tervezője.
A Rózsadomb alján tálalható egykori Pipacs, ma Piros Pezsgő bár Gabi bácsija is sokszor énekli az egykori kuplékirály ismertebb és kevésbé ismert dalait. Többek között ezt is, amit most Haumann Péter előadásában hallgathatunk meg:
Éppen ma van a tavaszi nap-éj egyenlőség, vagyis a csillagászati tavasz kezdete. Mi mással köszönthetnénk azt a csodás évszakot, mint egy valaha a Várnegyedben élt költő télbúcsúztató és a tavaszi feltámadást köszöntő versével, amely itt az egykori Bástya sétányon íródott, s amely 1946 óta már épp e költő nevét viseli.
Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.
A Vár, A Krisztinaváros, az egykori Tabán. A filmhíradó főként a háború után megújuló Várnegyed műemlékeire, turisztikai látványosságaira fókuszál, de számtalan ma már érdekes mozgófilmrészletet találhatunk benne, például a még meg nem épült Hilton Szálló nélküli Szentháromság teret. De csodálatos légi felvételek szerepelnek benne a kerületről, archív fotók a régi várbeli éttermekről, a Tabánról, az egykori Horvát-kertet is láthatjuk és még sorolhatnánk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
