Szerb Antal nyomába eredtünk a Várnegyedben
Igen, Szerb Antal (1901-1945) is szeretett a budai éjszakai élet egyik híres kocsmájába, a tabáni Mélypincébe járni, de most nem ezen a nyomon fogunk haladni, hanem az Utas és holdvilág két szereplőjének, az Ulpius testvérpárnak a nyomába eredünk. Ugyanis ők is itt, a Budai Várban laktak. Nem hiszik? Akkor tartsanak velünk!
Minden idők legnagyobb magyar írózsenije nem a Várban, hanem a belvárosi Deák Ferenc utcában született 1901- május elsején egy erősen asszimilálódott nagypolgári zsidó családban. Szerb Antal imádta a magyar fővárost, amelyről egy helyütt azt írta, hogy „…nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság”. Ez a szeretet érezhető szinte minden írásában, ahol a magyar főváros helyszín lehet.
Prohászka Ottokár (1858-1927) volt a keresztapja, talán ezért is lett a híres Piarista Gimnázium diákja, ahol Sík Sándor (1889-1963) volt a magyartanára. Jeles érettségi, önképzőköri elnökség, őrsvezetői tisztség a cserkészetben, majd klasszika-filológia tanulmányok Grazban és a budapesti Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-német-francia szak. Kölcsey-tanulmány és doktori disszertáció. A Nyugatban, a Napkeletben és a Minerva című folyóiratban is publikál. Rendező a Belvárosi színházban, majd tanár a Vas utcai Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában. Ösztöndíjas Londonban, majd megírja Az angol irodalom kistükrét. Aztán a Magyar irodalomtörténetet és A világirodalom története című könyvét is. Mindeközben a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választják. Nem mellesleg Baumgarten-díjat kap. A szegedi egyetem magántanára lesz. 1934-ben megjelenik a Pendragon legenda, 1935-ben a Budapesti kalauz marslakók számára, majd 1937-ben az Utas és holdvilág.
És meg is érkeztünk: az Utas és holdvilág című regénye nem csupán a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, de igazi „szerelemregény” a magyar irodalombarátok százezrei számára. Sőt, mivel az Utas és holdvilág című művet számtalan nyelvre lefordították, így megkockáztatható az a kijelentés is, hogy születése óta több millió európai ember szívét ejtette rabul az a varázslat, ami a művet az első sorától az utolsó soráig áthatja.
De hogyan kapcsolódott a XX. század legnagyobb írózsenije és annak regénye a Budai Várhoz? Nos, erre próbálunk választ adni. Eljutni vagy véletlenszerűen eltalálni az Utas és holdvilág magával ragadó világába olyan szellemi és esztétikai élménnyel párosul, amihez foghatót csak az igazán nagy írók remekművei nyújthatnak az olvasóknak. A sajátosan titokzatos regényvilág azonban számtalan izgalmas karaktert tartogat.
Éppen emiatt a regény olvasása közben már az is izgalmas kérdés, hogy kik ezek a különleges karakterek, akiket Szerb Antal megörökített nekünk? Vajon milyen környezetben, hol és hogyan élhettek?
És így juthatunk el a Budai Várba is. Hiszen, itt vannak például az Utas és holdvilág legérdekesebb alakjai, az Ulpius testvérpár. Az minden olvasó számára kiderül, hogy Éva és Tamás a Várnegyedben élik emlékekkel, értékekkel, titkokkal teli mindennapjaikat. A hétköznapok valójában rejtelmes utazásokat jelentenek az ódon emlékekkel teli otthonuk múltjába. Hogy pontosan erre a titokzatos beavatással teli várbéli kalandozásra hol kerülhet sor a regényben? Szerb Antal regénye egy olyan, a Várnegyedben található budai villához vezet el, amely a valóságban egykor többek között Hunfalvy János (1820-1888) akadémikus és Csók István (1865-1961) festőművész otthonául is szolgált. És ma is áll. Sőt, hetente turisták ezrei örökítik meg az eklektikus, pazar villa századfordulós csodáját. A Hunfalvy utca és az Ilona lépcső sarkán található épület tehát egy zseniális remekmű világát is felidézi mindazokban, akik szeretnék megfejteni a Várnegyed irodalomtörténeti és írói fantázia alkotta különleges egyvelegét. Menjenek el, legyen ez zarándokhely a regény rajongói számára és tisztelgés az egyik legnagyobb magyar író emléke, Szerb Antal előtt. Szóval, most a születésnapjának hétvégéjén még egy szuper program lehet megnézni azt, ami látható és megfogható ebből a csodaregényből.
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.