Szabadtéri fotókiállítás nyílt a Budavári Palotanegyedben
A Porka havak esedeznek című szabadtéri fotókiállítás a Kárpát-medencei népek téli ünnepkörhöz kapcsolódó szokásait idézi meg.
A Várkapitányság és a Néprajzi Múzeum közös tárlatából kiderül például, hogy mi volt a csobánolás, kolindálás, turkajárás, subrikálás vagy a Mikulás-járás. Az érdekességek mellett ráadásul a helyszínnek is érdemes külön figyelmet szentelni, ugyanis a Halászó gyerekek teraszát, a szökőkutat, a Habsburg-kaput, és a város felé magasodó turulszobrot is felújították.
A kiállítás megnyitóján Sikota Krisztina, a Várkapitányság turisztikai, kulturális és kommunikációs vezérigazgató-helyettese elmondta, hogy a fotók közül a legrégebbi 1899-ben készült, a tárlat valódi időutazást ígér a nagy-és dédszülők korába, amit sokan már csak dokumentumfilmekből, archív fotókból vagy könyvekből ismernek.
Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója azt emelte ki, hogy a téli népszokásokból válogatott képi anyag több, egykor a Kárpát-medencében a magyarokkal együtt élő nemzetiségek téli népszokásaiból is ízelítőt kínál. A főigazgató szerint a tárlat egy olyan eltűnt világot képvisel, amely ott van az emlékeinkben, valamint azokban a népszokásokban, amelyek eredeti funkciójukat részben elveszítve újra és újra megszületnek.
A tárlat január 6-ig lesz látható, ahol mindemellett a Néprajzi Múzeum archívumából válogatott hanganyag is várja az érdeklődőket.
A Krisztinaváros egykori lakóját, a vers-és prózaírás egyik legnagyobb magyar mesterét is megidézte a tél. Kosztolányi Dezső (1885-1936), aki életének hosszú évein keresztül volt a Logodi utca lakója így írt a téli alkonyatról 1907 telén.
Éppen 80 éve 1944. december végén lendültek támadásba a Magyarországot elfoglaló szovjet csapatok a főváros bekerítésére, 23-án elfoglalták Bicskét, majd másnap Budakeszit, amellyel szabaddá vált az útjuk Budapest irányába, így még Szenteste ostrom alá vették a magyar fővárost. Miközben a főpolgármester, a nyilasok és családtagjaik egy része, valamint a Gestapo tagjai elhagyták a várost, addig a férfiak zsúfolásig telt légópincékbe menekítették le szeretteiket, ahol az emberek rettegve, nélkülözve, éhen-szomjan, egymásba kapaszkodva próbálták túlélni a kegyetlen és kíméletlen ostromot.
A Zsolnai Hédiként híressé vált Liszt Ferenc-díjas magyar énekesnő, színésznő volt az első igazi magyar sanzonénekesnő. Az iskola mellett Lakner bácsi színházában tanult, tőle kapta művésznevét is. 1935-ben, alig 10 évesen már filmszerepet kapott az Édes mostoha című mozifilmben. Az első magyar sanzonett 100 éve született és napra pontosan húsz éve búcsúzott el a földi világtól. Néhány általa énekelt sanzont is megidézve emlékezünk most cikkünkkel rá.