„Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!" – 200 éve született Madách Imre

Madách Imre Alsósztregován született 1823. január 20-án egy eredetileg vagyonos középnemesi család sarjaként. Felmenői között találjuk a törökverő, kuruc Madách Gáspárt, de említhetnénk nagyapját is, Madách Sándort, aki kora egyik legnevesebb ügyvédje volt, aki a Martinovics-per vádlottjait is védte.

A váci piarista évek után a kortársai közül műveltségével kiemelkedő, hat idegen nyelven írni-olvasni tudó ifjú 1837 szeptemberében került a Pesti Egyetemre. Egy év bölcsészet után jurátus lett, ahol megismerkedett a politikailag elkötelezett pesti ifjúság jónéhány tagjával, többek között a későbbi dualizmus kori miniszterelnökkel, Lónyay Menyhérttel is. Ekkor jelent meg a szerelem is életében, amikor beleszeretett Lónyai Menyhért húgába, Lónyay Etelkába. Lantvirágok címmel 1840-ben, Pesten megjelent első és egyetlen verseskötetét az iránta, mint múzsája irányába érzett szerelem ihlette. De nem csak a szerelem, hanem a közélet is foglalkoztatta már, írásaival a liberalizmus irányába fordult és több írása megjelent a Vörösmarty Mihály szerkesztette Athenaeumban. A Lónyai-család Budán lakott Az apát, Lónyay Jánost ugyanis 1832-ben a Budán székelő Helytartótanácshoz nevezték ki – Menyhért későbbi visszaemlékezése szerint – tanácselnöknek, ami a család felköltözését eredményezte. A Lónyai-család először Budán élt, ugyanis a Lónyai gyermekek apja, Lónyay János a Budai Várban székelő Helytartótanács tanácselnöke volt. Az ifjú Menyhértet a mai a Szabó Ilonka utcai Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium elődjébe, a főváros legrégibb középiskolájába, a Budai Piarista Gimnáziumba íratták be. Az iskola egykori diákjai volt például Andrássy Gyula, aki később Madách diáktársa lett az egyetemen, de ide járt a fiatal Eötvös József is. Nem véletlen, hogy Lónyai Menyhért később, már miniszterelnökként éppen ide, a Vár lejtőréje építtetett családjának villát Ybl Miklóssal.

Tanulmányai befejezése után - visszatérve Nógrádba - ifjonti lendülettel vetette bele magát a helyi közéleti vitákba a tiszteletbeli aljegyző, felszólalt, szervezkedett és ami talán a legfontosabb, hogy írt. Ekkor már nyíltan rokonszenvezett a pesti egyetemi éveiben megismert tehetséges fiatalok, Eötvös József, Szalay László, Trefort Ágoston, Csengery Antal, Lukács Móric neveivel fémjelzett úgynevezett Centralista Körrel, sőt 1846. júliusában Válasz a nyílt levélre a centralizáció ügyében címmel megjelenik a kör melletti nyilvános kiállása a Jelenkorban.

1944-ben a fiatal tudósokból álló kör átvette Kossuthtól a Pesti Hírlapot. A Szalay László szerkesztése alatt a Pesti Hírlap változatosabb lett ugyan, de mindenkinél népszerűbb Kossuth után nem igazán lehetett sikereket elérni.  Az entellektüel stílus – polgári értelmiség hiányában – egyszerűen nem talált értő fülekre, az olvasótábor pedig erősen megcsappant. Ekkor vette át Szalaytól - annak felkérésére - a 23 éves Csengery Antal a lap irányítását. A laphoz ekkor kezdett el Timon álnéven írni Madách Imre is Törvényhatósági dolgok címen.

Madách időközben, egészségi állapota megromlása miatt lemondott közéleti tisztségeiről és 1845-ben feleségül vette Fráter Pál alispán unokahúgát, Fráter Erzsébetet, akivel a csesztvei családi kastélyba húzódtak vissza.

1847. januárjában az ügyvéddé lett Madách és legjobb barátja, Szontagh Pál belép az Ellenzéki Körbe, majd ugyancsak vele és Pulszky Ferenccel közösen megírták Nógrádi Képcsarnok címmel a megyei politikát karikaturisztikus stílusban kigúnyoló epigramma-gyűjteményt.

Testvére, Madách Károly ez idő alatt Budára költözött és helytartótanácsi fogalmazói állást kapott a Budai Várban található egykori Fortuna téren. A levelezésekből megtudhatjuk, hogy a család ekkor elsősorban Károly miatt aggódott, féltették a kicsapongásaitól, illetve aggódtak, hogy képes lesz-e egyedül helytállni.

Sajnos, a társadalmi igazságtalanságokat csökkenteni, az egyenlőtlenségeket kiegyenlíteni kívánó reformjavaslatok az országot vezető, realitásérzékkel már nem igazán rendelkező politikusok ellenállásán megakadtak és elbuktak, mindeközben - részben a reformokkal szembeni gőgös fellépés hatására - a társadalmi feszültségek tovább fokozódtak, egészen addig míg robbanásszerűen szét nem feszítették a meglévő kereteket. A vis maiorhoz hasonló március idusi eseményeken Madách Imre nem vett részt, testvére, Károly azonban közelről szemlélte az eseményeket. Az író édesanyjának, Majthényi Annának Károlynak írott levelében az alábbiakat olvashatjuk:

Leveled meg hagyásod szerint ki nyitottam, a szörnyü dolgokat olvastam, csak az Istenre kérlek ne ereszkegy valamibe, csak elöl jároidhoz tardsd magad - képzelheted szörnyü szorongatásaimat értetek kiket ugy szeretlek a Deputatzio vissza jövetelére retegek ha siker nélkül járnak

Az aggódó anya „szörnyü dolgok” alatt nyilván a forradalmat érti, „deputazio” alatt pedig a Bécsbe tartó magyar küldöttséget érti. A március 21-én kelt levél írója még nem sejthette, hogy fia már március 16-án nemzetőrnek állt, ahogyan nem sokkal később másik fia, Pál is.

Madách Imre csak később, 1848 júliusában jelentkezett a nemzetőrségbe, de a harcokban betegségei miatt nem tudott részt venni. A szabadságharcban elvesztette Mária testvérét, akit családjával együtt román martalócok gyilkoltak le Erdélyben, a Kossuth mellett futárszolgálatot teljesítő Pál fivére pedig tüdőgyulladásba halt bele, míg Károly testvére menyasszonyának apját pedig maga Haynau küldte bitófára.

Madách a szabadságharc vérbe fojtása után menekülőket bújtatott, 1852-ben Kossuth halálra ítélt személyi titkárával, Rákóczy Jánosnak találkozott Pesten, akit magával vitt Csesztvére, majd álnéven erdőkerülőként alkalmazta őt. A bújtatás azonban kiderül és 1852-ben letartoztatták, az Újépületbe szállították és perbe fogják Madáchot. A börtönévek alatt sem hagyta abba az írást, sőt ekkor írta meg Az ember tragédiájának első változatát Lucifer címmel. 1853-ban végül szabadlábra helyezték. Időközben megromlott házassága és elvált. 1859-ben megírta a Bach-korszakot kigúnyoló A civilizátor című szatirikus vígjátékát „Arisztofánesz módorában”. Még ugyanebben az évben elkezdte Az ember tragédiájának megírását.

De vannak általános elvek, melyeket rendíthetetlen alapokúl bevallani lehet, sőt kell; melyeket még hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyesnek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet. Ez alapelveket én, ki szerencsés voltam sokak bizalma által a népképviselői nehéz, de éppen ezért dicső pályára kitűzetni, három szóban foglalom össze, s e három szó: „Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

- írta Madách Politikai hitvallomásában.

‍

‍

1861-ben Pesten megmutatta nagy művét Arany Jánosnak véleményét, aki nagyra értékelte a művet: „Ex leone leonem” -írta át az eredetileg „Ex ungue leonem” hangzó latin mondás, mellyel arra utalt, hogy nem csupán az oroszlán karmait, hanem magát az oroszlánt látta meg Madách drámáját olvasva. Sőt, Arany még ebben az évben felolvasta a Tragédia első négy színét a Kisfaludy Társaságban, ahol Madách műve hatalmas sikerre lelt. Így 1862-ben napvilágot is látott Az ember tragédiája első kiadása. De hiába a sikerek, Madách Imre betegsége rosszabbra fordult, már a végrendeletét diktálta Szontagh Pálnak, amikor másnap, október 5-e hajnalán itt hagyta a földi világot.

Az pedig - azonkívül, hogy a Vár egyik büszkeségéhez kapcsolódik - egy igazi családtörténeti és magyar kultúrtörténeti csemege, hogy Madách Imre fivérének, Károlynak – aki a dualizmusban egyébként alispán és országgyűlési képviselő is lett - az unokája, Madách Alice 1907-ben Márai - eredetileg Grosschmid – Sándor nagybátyjához, Grosschmid Károlyhoz ment feleségül.

‍