Közeledik a majális, nekünk pedig egy régi budavári fénykép jutott róla eszünkbe…
A fénykép elkészítésekor 1948. május elsejét írunk. Keserédes kép ez, hiszen alig három év telt el a magyar történelem egyik legnagyobb háborús pusztítása óta, mégis van abban valami meghitt, ahogyan egy apa a kislányával kézen fogva belépnek a mindenféle cukros finomságot rejtő cukrászda ajtaján.
Az 1947-ben 120 éves jubileumát ünneplő Ruszwurm cukrászdába…
Melynek homlokzatán tábla hirdeti, hogy ebből a házból indult el a budavári cukrászsütő mesterség. Mindemellett az ostrom alatt szétlőtt épület falán mintegy a háború mementójaként lövésnyomok láthatók. A korábbi országgyűlési választások évét jól mutatja, hogy Mészáros Lázárnak Magyarország első hadügyminiszterének, II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek és a haza atyjának, Kossuth Lajosnak a portréja diszíti falragaszként a szomszéd ház falát. A fotó felér egy egész történelem tankönyvvel. Még egy év sem telt el a kékcédulás választások óta, amikor választási csalással hatalomra jutottak a Rákosi Mátyás vezette kommunisták, a megszálló szovjetek segítségével.
A 120 éves tábla története, pedig az, hogy a budai várban, a Szentháromság utca 7. számú házban 1827-ben kezdte meg működését Schwabl Ferenc cukrász, és e helyen megszakítás nélkül működik egy patinás cukrászda. A cukrászda mindig női ágon öröklődött: Schwabl unokahúgának lányát Ruszwurm Vilmos vette el, aki ott inaskodott és szabadult fel, majd mint tulajdonos ő adta az üzlet nevét, 1884-től 1922-ig vezette a cukrászdát. 1945-ben újra kellett kezdeni az üzlet felvirágoztatását. Néhány év után régi híréhez méltóvá vált a cukrászda, 1951. február 20-án államosították.
A mai Ruszwurm helyén, a budavári Szentháromság tér 7. alatt először 1827-ben nyitott cukrászdát Schwabl Ferenc, cukrászmester. 1830 nyarán bekövetkezett halála után, özvegyét feleségül vette Richter Leonhard, aki sütőmesterként József nádor alkalmazásában állt. A biedermeier enteriör is ekkor készült, amely csodával határos módon átvészelte még az ostromot is. Richter 1847-ben bekövetkezett halála után Müller Antal cukrász lett az új tulajdonos.
1846-tól Müller Antalé volt az üzlet, aki Ferenc József császár asztalát is díszítette. Örökébe özvegye, Schwabl unokahúga lépett. Lányuk férje, Ruszwurm Vilmos1884- ben vette át a patinás üzletet, mely ma is az ő nevét viseli. A koronázás alkalmából díszes cukordobozt és édességekből készített virágcsokrot nyújtottak át Erzsébet királynénak, aki később is a Ruszwurmból hordatta a reggelijét. A legkülönfélébb társasági események szervezői is a budai cukrászda finomságait választották, Pest-Budán éppúgy, mint Bécsben. 80 éve Tóth Ferenc vette át az üzletet, s az 1951-es államosításig Ruszwurm Vilmos szellemében vezette. Az 1959-60-ban felújított patinás budai cukrászda berendezési tárgyai között ma is jólesik kávé és sütemény mellett elbeszélgetni.
- írta meg a Premier Magazin, 2002. májusi lapszáma.
Különleges kép, ugye?
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
S ha még nincs is Szent Mihály napja mégis „Kánikulában, halk lombok alatt…” lopakodott be az évszázados utcák évszázados házainak évszázados falai között. Ott osont a Tóth Árpád sétányon és somfordált a budavári templomok tövében barnás-vöröses-sárgás festékpalettájával és pingálta ki az elmúlás gyönyörű színeivel ezt a festői tájat. A rohanó emberek észre sem vették, ahogy besurrant szívükbe, ahogy elejtette bennük az emlékeket, mint ahogyan a faleveleteket hullajtja le a Kapisztrán téri gesztenyefa. Ma is itt settenkedik szinte észrevétlenül, pedig mennyire érdemes meglátni különleges szépségét: "Itt van az ősz, itt van ujra..."
A régvolt emberi világ olykor hiányos, szakadozott emlékei a plakátok, közös múltunk kopottas falragaszai, régről jövő, cseppet sem aktuális üzenetekkel. A plakát időutazást jelent: utazást a korba, ahonnan az üzenet a plakátokon keresztül még ugyanolyan elevenen érkezik, mint ahogyan nagyanyáink, s nagyapáink idejében. Magunk elé képzelhetjük az Úri uccába beforduló omnibuszt, a cilinderes férfiakat és kalapos-napernyős-csipkeruhás hölgyeket, ahogyan tipegve igyekeznek a Királyi Palota felé, a Szent György tér irányába, a siklóhoz. Megelevenedik a mainál jóval díszesebb budavári utcácskák konflisokkal tűzdelt képe és már-már hallatszik a Halászbástyából a várost szemlélő, lenyűgözött külföldiek, látványtól elaléló moraja. Itt járnak körülöttünk ugyanazok a régimódi emberek, pedig csak ránézünk egy plakátra és becsukjuk a szemünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
