Hoppárézi! – Zemlényi Zoltán közönségtalálkozó és dedikálás volt a Budai Várban
„...1985. március 7-én a Lenin krt. és a November 7. tér kereszteződésében piros jelzésnél kezdte meg átahaladását az úttesten, minek következtében a TH 13-31 frsz-ú személygépkocsi elütötte. A baleset következtében Zemlényi Zoltán 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, a személygépkocsiban anyagi kár keletkezett." – tudósít a történtekről meglehetősen hűvösen a rendőrségi jegyzőkönyv.
A balesete előtt többszörös bajnok kenus, énekes és dobos Zemlényi Zoltán 1985. március 7-én edzésre indult, amikoris az egykori November 7. téren, a mai Oktogonon, a piroson átszaladva egy Trabant elütötte a zebrán. A baleset következtében hat métert repülő, fejjel a betonra érkező 17 éves fiú egy hónapig kómába esett. Eszmélése után számtalan műtéten eset át, majd újra meg kellett tanulnia beszélni, illetve járni.
1985 végén kapott egy elektromos írógépet, amelyen egy ujjal gépelve naplót kezdett írni. 1987 őszén jelent meg a Hoppárézimi című könyv, amely Zoltán küzdelmeiről szól. A megindító könyvből később nívódíjas tévéfilm, illetve színdarab is készült.
Zemlényi Zoltán azóta több könyvet is írt. A tegnapi telt házas rendezvényen olvasóival, csodálóival találkozott, beszélgetett és dedikálta részükre műveit a budavári Szent István Kávéházban.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
