
Görgey ezen a napon foglalta vissza Buda várát: Ma van a Magyar Honvédelem Napja
175 éve történt, hogy a szabadságharc során Görgey Artúr (1818-1916) ezen a napon foglalta vissza - május 4-től tartó, háromhetes ostrom után - Buda várát. 1992 óta ez a nap a Magyar Honvédelem Napja.
1849. május 21-én ért véget Görgey seregének győzelmével, Budavár visszafoglalásával a Vár ostroma. A tavaszi hadjárat legfontosabb állomásaként a Heinrich Hentzi (1785-1849) osztrák várparancsnok által védett Budavár visszafoglalása volt Görgey egyik célja. A Görgey által vezetett seregek április 29-én indultak meg Buda irányába. Görgey egy osztrák fogollyal üzenetet küldött Hentzi tábornok számára, amelyben megadásra szólította fel a parancsnokot és kérte, hogy a harcok helyszínét tegyék át a Duna túlpartjára, a pesti oldalra a polgári lakosság védelmének érdekében. A levélre válaszként ágyúzni kezdte a pesti rakpartot, illetve a Vizivárost. Görgey viszontválaszul elrendelte a Vár lövetését, s utasította Kmety György (1813-1865) ezredest, hogy nyomuljon előre a Lánchíd közelében lévő, cölöpsánccal ellátott, a Vár ellátását biztosító vízvédműhöz, s próbálja meg felrobbantani.
Kmety május 4-én meg is próbálta felrobbantani a vízvédművet, sikertelenül. A több hetesre nyúló elhúzódó harcok miatt Görgey Guyon Richárdtól (1813-1856) kért ostromágyúkat, melyekkel a Naphegy lőtte a Várat. Végül május 21-én hajnali három órakor Nagysándor József (1804-1849) csapata bejutott a Várba, mindeközben azonban Clark Ádám megmentette a Lánchidat Hentzi osztrák tábornok, illetve Alnoch Alajos ezredes hídrobbantási kísérletétől, amikor is a Lánchíd kamráit vízzel öntette el.

Az ostrom során közel négyszáz magyar katona esett el és mintegy hétszázan sebesültek meg, míg osztrák oldalról több mint hétszáz fő volt a veszteség és mintegy négyezer katona esett foglyul.
A május 21-i budavári diadal a szabadságharc egyik legheroikusabb küzdelme volt. A sors furcsa fintora, hogy mindeközben Ferenc József (1825-1855) és I. Miklós (1796-1855) ugyanerre a napra megszervezett varsói találkozója megpecsételte a magyar szabadságharc sorsát.


A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.