Ezen a napon sújtott le a hóhér Hunyadi Lászlóra a budavári Szent György piacon
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.
Később a budai Mária-Magdolna templom kápolnájában temették el, majd 1458-ban fivére, Mátyás király szállíttatta át földi maradványait édesapjuk mellé, a gyulafehérvári székesegyház kriptájába.
Már édesapjuk, a törökverő Hunyadi János (1407-1456) a korszak egyik nagy hőse is ezer szállal kötődött a Budai Várhoz, hiszen rögtön élete legelején Ozorai Pipó (1368-1426) temesi bán, majd Lazarevics István (1377-1426) szerb despota szolgálatába állt apródként. Mind az Ozorainak, mind pedig a Lazarevicsnek volt háza a Budai Várban. 1456. július 22-a volt a nándorfehérvári diadal napja, amikor Hunyadi János II. Mehmed (1432-1481) török szultán és többszörös túlerőben lévő seregének "torkán akadt", akinek grandiózus terveit plasztikusan mutatja meg, hogy a történet szerint reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben szerette volna elfogyasztani. Hunyadi János azonban sokadmagával áldozatául esett a csata után kitört pestisjárványnak, s végül alig két hétre rá, 1456. augusztus 11-én meg is halt. A Buda környéki erdőkben gyakran vadászó Hunyadi János emlékét a Budai Várban a róla elnevezett úton kívül, a Schulek Frigyes (1841-1919) által tervezett talapzaton álló, Tóth István (1861-1934) megformálta szobor őrzi. Két gyermeke, László (1431-1457) és Mátyás voltak. János halála után az alig 25 éves fia, László került a Hunyadi-család élére, akit V. László (1440-1457) király akart lemondatni hatalmáról és a várairól a Cillei-család javára. A Cilleiek Hunyadi László elleni szervezkedését azonban a Hunyadi-párti főurak idejekorán leleplezték, melynek következtében Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. Ekkor történt, hogy az uralkodó békességet színlelve és büntetlenséget ígérve Budára csalta Hunyadi Lászlót és öccsét, a 14 éves Mátyást, de szavát megszegve börtönbe vetette őket. Lászlót végül 1457. március 16-án felségárulás vádjával a budavári Szent György piacon lefejeztette.
Petőfi Sándor A király esküje címmel írt róla balladát, Erkel Ferenc pedig 1844-ben írta meg operáját. Talán nem véletlen, hogy mind Benczúr Gyula (1844-1920) Hunyadi László búcsúja, mind pedig Madarász Viktor (1830-1917) Hunyadi László a ravatalon című festménye is éppen itt, a Szent György téren álló Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg. A megfestett Hunyadi Lászlót ábrázoló Hunyadi-képk forrása valószínűleg gr. Teleki József A Hunyadiak kora Magyarországon című (1852–55) történeti monográfiája volt. A festmények szinte illusztrálják a történész monográfiájában leírtakat.
Biztos, ami biztos Hunyadi László emlékezete a magyar nemzet szívében és lelkében a nemzeti újjászületés korszaka óta elég erősen él. Cikkünkkel, napra pontosan 568 évvel halála után (!) most mi is rá emlékezünk.
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.
1910. március 16-án született a hétszeres olimpiai aranyérmes, tizennégyszeres világbajnok, harmincnégyszeres magyar bajnok sportlegenda. Minden idők legeredményesebb magyar sportolója a Krisztinavárosban élt, otthona itt volt az Attila úton. Cikkünkkel a halhatatlan sportolóra emlékezünk.
Ácsteszér, egy bakonyi falvacska jobbágysorából, ráadásul szlovák anyától és horvát apától született. Eredetileg takács vagyis vászonszövő volt, majd Budán immáron felnőttfejjel kezdte meg iskoláit, huszonnégy évesen lett elsőéves gimnazista, így egyetemi tanulmányait közel harmincéves korábban kezdte el. Tehetsége, szorgalma és igazságkeresése azonban egészen a forradalom csúcspontjára repítette, amikor a forradalmi hevület és a hatalom ellen összefogott, újjáéledő nemzet kiszabadította március idusán budavári börtönéből, s diadalmenetet tartva ünnepelte őt. Cikkünkkel a napjainkban méltatlanul keveset említett Táncsics Mihályra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
