Ezen a napon sújtott le a hóhér Hunyadi Lászlóra a budavári Szent György piacon
A királyi tanács minden törvényes formaságot mellőzve politikai alapon ítélte fővesztésre gyilkosságért és felségárulásért Hunyadi Lászlót. Az ifjút 1457. március 16-án estefelé végezték ki a budavári Szent György piacon, a mai Dísz téren. A bakónak csak negyedszerre sikerült László fejét elválasztania a testétől. A szokásjog alapján kegyelem járt volna Hunyadinak, a hóhér azonban -parancsra ugyan - negyedszer is lesújtott.
Később a budai Mária-Magdolna templom kápolnájában temették el, majd 1458-ban fivére, Mátyás király szállíttatta át földi maradványait édesapjuk mellé, a gyulafehérvári székesegyház kriptájába.
Már édesapjuk, a törökverő Hunyadi János (1407-1456) a korszak egyik nagy hőse is ezer szállal kötődött a Budai Várhoz, hiszen rögtön élete legelején Ozorai Pipó (1368-1426) temesi bán, majd Lazarevics István (1377-1426) szerb despota szolgálatába állt apródként. Mind az Ozorainak, mind pedig a Lazarevicsnek volt háza a Budai Várban. 1456. július 22-a volt a nándorfehérvári diadal napja, amikor Hunyadi János II. Mehmed (1432-1481) török szultán és többszörös túlerőben lévő seregének "torkán akadt", akinek grandiózus terveit plasztikusan mutatja meg, hogy a történet szerint reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben szerette volna elfogyasztani. Hunyadi János azonban sokadmagával áldozatául esett a csata után kitört pestisjárványnak, s végül alig két hétre rá, 1456. augusztus 11-én meg is halt. A Buda környéki erdőkben gyakran vadászó Hunyadi János emlékét a Budai Várban a róla elnevezett úton kívül, a Schulek Frigyes (1841-1919) által tervezett talapzaton álló, Tóth István (1861-1934) megformálta szobor őrzi. Két gyermeke, László (1431-1457) és Mátyás voltak. János halála után az alig 25 éves fia, László került a Hunyadi-család élére, akit V. László (1440-1457) király akart lemondatni hatalmáról és a várairól a Cillei-család javára. A Cilleiek Hunyadi László elleni szervezkedését azonban a Hunyadi-párti főurak idejekorán leleplezték, melynek következtében Hunyadi és hívei meggyilkolták Cillei Ulrikot. Ekkor történt, hogy az uralkodó békességet színlelve és büntetlenséget ígérve Budára csalta Hunyadi Lászlót és öccsét, a 14 éves Mátyást, de szavát megszegve börtönbe vetette őket. Lászlót végül 1457. március 16-án felségárulás vádjával a budavári Szent György piacon lefejeztette.
Petőfi Sándor A király esküje címmel írt róla balladát, Erkel Ferenc pedig 1844-ben írta meg operáját. Talán nem véletlen, hogy mind Benczúr Gyula (1844-1920) Hunyadi László búcsúja, mind pedig Madarász Viktor (1830-1917) Hunyadi László a ravatalon című festménye is éppen itt, a Szent György téren álló Magyar Nemzeti Galériában tekinthető meg. A megfestett Hunyadi Lászlót ábrázoló Hunyadi-képk forrása valószínűleg gr. Teleki József A Hunyadiak kora Magyarországon című (1852–55) történeti monográfiája volt. A festmények szinte illusztrálják a történész monográfiájában leírtakat.
Biztos, ami biztos Hunyadi László emlékezete a magyar nemzet szívében és lelkében a nemzeti újjászületés korszaka óta elég erősen él. Cikkünkkel, napra pontosan 568 évvel halála után (!) most mi is rá emlékezünk.
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.
Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
