Ezen a napon halt meg Flóra, aki három költőóriás múzsája is volt
1995. május 14-én halt meg József Attila utolsó szerelme, verseinek múzsája, aki egyben Illyés Gyula felesége és Szabó Lőrinc titkos szerelme is volt.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
– írta József Attila (1905-1937) a róla elnevezett versciklusban. Ekkor még nem tudta, hogy egyik legjobb barátja, Illyés Gyula későbbi, második feleségének írta verseit. A Puszták népe írója egyébként jegyesével, Kozmutza Flórával (1905-1995) éppen itt a Várnegyedben béreltek egy nagyerkélyes, a Budai Várra néző kislakást a Logodi utca 3. számú ház padlásterén 1937-től.
Egyébként ugyanebben az évben kicsivel korábban került be az irodalomba Flóra, amikor az őt február közepén megismerő és feleségül is kérő József Attila múzsája lett.
Úgy kellesz nekem Flóra, mint falun / villanyfény, kőház, iskolák, kutak.
- írta a tragikus sorsú költőzseni egyik Flórának szóló versében.
Illyés Gyulával két év együttélés és az író válása után összeházasodtak, végül öt év krisztinavárosi albérlet után költöztek végső otthonukba, a II. kerületi Józsefhegyi út 9. számú házba. A Logodi utcának és környékének ekkortájt egyébként elég jelentős irodalmi kapcsolódása volt, hiszen itt lakott Babits, Kosztolányi, Márai és egy karnyújtásnyira, az Attila úton élt Schöpflin Aladár, Szabó Magda Szobotka Tiborral, de itt volt Szabó Dezső törzshelye, a Fila (Philadelphia) kávéház, amelynek közvetlen szomszédságában lakott Németh László. Szóval, a Krisztinaváros magnetizálta az irodalmárokat.
Azt, hogy Kozmutza Flóra és Szabó Lőrinc titkos szerelmi viszonya mikor kezdődhetett, nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy valamikor az ötvenes évek elején.
"…Tegnap egy
nő, akiről tudnom kell, hogy szeret,
akarta, hogy benne érezzelek:
egymást öleltük…"
- írta Szabó Lőrinc.
De ki volt az a nő, aki három költőóriás is szívét is elrabolta? - kérdezhetnénk önmagunktól.
Kozmutza Flóra 1905-ben született Budapesten. Eredetileg orvosi pályára készült, azonban végül a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német és francia szakán tanult. Huszonhat évesen jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. 32 éves volt, amikor professzora - Szondi Lipót a pszichoanalitika híres pszichiáterének - megbízásából Rorschach-teszteket végzett magyar művészekkel, írókkal, költőkkel. Így találkozott József Attilával és így ismerkedett meg Illyés Gyulával is. A pszichoanalitika annyira elbűvölte, hogy tanulmányai befejezése után a Főiskola első női tanáraként az intézményben maradt, kutatásokat végzett. Sőt, 1950-től ő vezette a gyógypedagógiai főiskola pszichológiai tanszékét, majd 1972-től a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatójaként dolgozott. 1979-ben ment nyugdíjba. Kilencvenévesen, 1995-ben halt meg.
Kár, hogy a Logodi utca 3. számú házon, Illyés Gyula és felesége, Kozmutza Flóra félévtizedes együttélésüknek az emlékét nem őrzi semmilyen emléktábla.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
