Ezen a napon halt meg Flóra, aki három költőóriás múzsája is volt
1995. május 14-én halt meg József Attila utolsó szerelme, verseinek múzsája, aki egyben Illyés Gyula felesége és Szabó Lőrinc titkos szerelme is volt.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
– írta József Attila (1905-1937) a róla elnevezett versciklusban. Ekkor még nem tudta, hogy egyik legjobb barátja, Illyés Gyula későbbi, második feleségének írta verseit. A Puszták népe írója egyébként jegyesével, Kozmutza Flórával (1905-1995) éppen itt a Várnegyedben béreltek egy nagyerkélyes, a Budai Várra néző kislakást a Logodi utca 3. számú ház padlásterén 1937-től.
Egyébként ugyanebben az évben kicsivel korábban került be az irodalomba Flóra, amikor az őt február közepén megismerő és feleségül is kérő József Attila múzsája lett.
Úgy kellesz nekem Flóra, mint falun / villanyfény, kőház, iskolák, kutak.
- írta a tragikus sorsú költőzseni egyik Flórának szóló versében.
Illyés Gyulával két év együttélés és az író válása után összeházasodtak, végül öt év krisztinavárosi albérlet után költöztek végső otthonukba, a II. kerületi Józsefhegyi út 9. számú házba. A Logodi utcának és környékének ekkortájt egyébként elég jelentős irodalmi kapcsolódása volt, hiszen itt lakott Babits, Kosztolányi, Márai és egy karnyújtásnyira, az Attila úton élt Schöpflin Aladár, Szabó Magda Szobotka Tiborral, de itt volt Szabó Dezső törzshelye, a Fila (Philadelphia) kávéház, amelynek közvetlen szomszédságában lakott Németh László. Szóval, a Krisztinaváros magnetizálta az irodalmárokat.
Azt, hogy Kozmutza Flóra és Szabó Lőrinc titkos szerelmi viszonya mikor kezdődhetett, nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy valamikor az ötvenes évek elején.
"…Tegnap egy
nő, akiről tudnom kell, hogy szeret,
akarta, hogy benne érezzelek:
egymást öleltük…"
- írta Szabó Lőrinc.
De ki volt az a nő, aki három költőóriás is szívét is elrabolta? - kérdezhetnénk önmagunktól.
Kozmutza Flóra 1905-ben született Budapesten. Eredetileg orvosi pályára készült, azonban végül a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-német és francia szakán tanult. Huszonhat évesen jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. 32 éves volt, amikor professzora - Szondi Lipót a pszichoanalitika híres pszichiáterének - megbízásából Rorschach-teszteket végzett magyar művészekkel, írókkal, költőkkel. Így találkozott József Attilával és így ismerkedett meg Illyés Gyulával is. A pszichoanalitika annyira elbűvölte, hogy tanulmányai befejezése után a Főiskola első női tanáraként az intézményben maradt, kutatásokat végzett. Sőt, 1950-től ő vezette a gyógypedagógiai főiskola pszichológiai tanszékét, majd 1972-től a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatójaként dolgozott. 1979-ben ment nyugdíjba. Kilencvenévesen, 1995-ben halt meg.
Kár, hogy a Logodi utca 3. számú házon, Illyés Gyula és felesége, Kozmutza Flóra félévtizedes együttélésüknek az emlékét nem őrzi semmilyen emléktábla.
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A fiatalon és tragikus körülmények között meghalt házaspár tagjai külön-külön is a XX. magyar festészet kiemelkedő tagjai voltak, azonban kettejük világa egy meghatóan szép, az ártatlan és önzetlen szerelem festői tájára vezet el bennünket. A kiállítás azért is érdekes, mert Dénes Valéria az egyetlen magyar festőnő, aki Henri Matisse tanítványa volt.
A letűnt polgári világ egyik utolsó mohikánja írásainak egy jelentős részében megtanít bennünket, európai embereket értékelni, hogy az évszakok váltakozásai mennyire színessé, s változatossá teszik életünket. Október az őszközepe, amikor ugyan még olykor-olykor a nyár emléke is felderenghet, s már a tél is csábítana, azonban mégis: október a legtisztább őszi hónap. Az alábbi cikkben az író októberhez kapcsolódó írásaiból szemezgettünk, de ahogyan Márainál megszokhattuk, az idézetek nem egy hónapról szólnak, hanem annál sokkal többről: a polgári világlátás szellemi metszetéről, a polgári szemüvegen át szemlélt emberi életről, egy polgárnak az emberi világról vallomásairól.
1990. október 9-én halt meg Ottlik Géza (1912-1990) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, műfordító. Az Iskola a határon írója a valóságban egy iskola mellett élt a krisztinavárosi Horváth-kertnél, az iskola pedig az egykoron Werbőczy Gimnázium névre, ma Petőfire keresztelt Gimnázium volt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
