"Én is büszkén sétálok a Budavári Palotanegyedben, élvezve annak megújult szépségét" – interjú Laskovity Kornéllal, Zenta város idegenforgalmi igazgatójával

Budavár 1686.évi visszafoglalása minden magyar ember szívét büszkeséggel tölti el, hiszen a Vár visszaszerzése nem csupán lélektani szempontból volt fontos a magyarság számára, de az oszmánok meggyengítésében és Európából történő kiszorításában is jelentős mérföldkő volt. Az 1697-ben Zentánál törökre mért megsemmisítő vereség után az ottománok képtelenek volt újra talpra állni, s a magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb csatájának eredményeként a szultán végleg kiszorult Európából. A mindkét helyszínen főszerepet játszó Savoyai Jenő (1663-1736) lovasszobrát eredetileg Zenta város rendelte meg Róna József szobrászművésztől, az alkotás végül mégis a Királyi (ma Budavári) Palota elé került, az egykori Várkertbe. A szobor kalandos történetéről egy korábbi cikkünkben számoltunk be, amit érdemes elolvasni!

NV: Milyen érzés egy zentai ember számára ellátogatni a budavári Savoyai Teraszra és ránézni Savoyai Jenő lovasszobrára?

L.K.:

Zentaiként a budavári Savoyai Teraszra ellátogatni és ránézni Savoyai Jenő lovasszobrára, kettős érzést kelt bennem. Egyrészről mély büszkeséget érzek, hiszen Savoyai Jenő alakja szorosan kapcsolódik a zentai csatához, amely számunkra -  mind az identitásunk, mind a múltunk tekintetében - igen meghatározó.

Másrészről van bennem egy erős hiányérzet is, hiszen a zentai csata emléke az évszázadok során sem kapott olyan méltó helyet, amit megérdemelne városunkban. Ezzel együtt,

turisztikai szakemberként elismerem, hogy ennél jobb reklámot nehezen lehetne elképzelni a zentai csata népszerűsítésére. A csata fővezérének, Savoyai Jenőnek a lovasszobra, Budapest egyik legszebb pontján áll, ahonnan lenyűgöző a látvány.

‍

Különösen kedves számomra Budapest és a Várnegyed, mivel családi kötelékek is kötnek ide, testvérem és sógornőm az I. kerület lakosai, így gyakran van lehetőségem „hazajönni”. Ez a kettősség – a történelmi emlékezet és a személyes kapcsolódás – teszi számomra ezt a csodaszép történelmi helyszínt igazán különlegessé.

‍

NV: Hogyan szoktak megemlékezni szeptember 11-én a zentai csatáról? Van-e Önöknél emlékezete, esetleg kultusza a sokszor zentai győzőként is emlegetett egykori Savoyai hercegnek?

L.K.: A zentai csata emlékezete mélyen beágyazódott Zenta városának életébe, hiszen szeptember 11-én, a csata napján ünnepeljük városunk napját is. Ez a nap különleges jelentőséggel bír számunkra, és a város történelmi tudatának egyik alappillére. A zentai csata évfordulóját először 1816-ban ünnepelték meg, Mihálkovits Antal városi jegyző kezdeményezésére. Az ünneplés keretében hálaadó istentiszteletet, úgynevezett Te Deum-ot tartottak, amelyet azóta is minden évben megszerveznek.

A város lakossága és vezetősége együtt emlékezik meg erről a történelmi eseményről, amely mélyen meghatározza a helyi identitást. Az ünnepségsorozat részeként hagyományápoló csoportok bemutatói, koncertek, hőlégballon találkozó és pazar tűzijáték színesítik a programot. Szeptember 11-én díszülésre is sor kerül, amelynek során kiosztják a város legrangosabb kitüntetéseit, és a testvérvárosok, valamint hivatalos vendégek részvételével megkoszorúzzák a zentai csata emlékművét.

Savoyai Jenő herceg, akit sokszor zentai győzőként is emlegetnek, szintén fontos része ennek az emlékezetnek. Bár a két világháború és az impériumváltások idején a megemlékezések háttérbe szorultak, 1992-től újra a zentai csata napja vált a város hivatalos ünnepévé. Savoyai herceg, mint a zentai győző alakja, nemcsak a múlt, hanem a mai Zenta számára is szimbolikus jelentőséggel bír, különösen a város napján.

NV: A testvérvárosi szerződést Zenta városi rangra emelésének félévezredes évfordulóján, 2006-ban írták alá a húszezer lelkes, magyar többségű bácskai településen. Noha a testvérvárosi kapcsolatnak a török elleni harc adta az alapját, de Önök hogyan élik meg ezt a testvérséget? Mi történt ennek keretében például ebben az évben?

L.K.:

A testvérvárosi kapcsolatunk sokkal többet jelent számunkra, mint pusztán egy történelmi kötődés ápolása. Bár a török elleni harc adta az alapját ennek a testvérségnek, a két település történelme már jóval korábban, még Savoyai Jenő és a zentai csata előtt összefonódott. Zenta már 1224-ben a budai káptalan, avagy az óbudai Szent Péter és Pál prépostság birtokaként szerepelt, és a középkorban kiváltságos városként fejlődött, egészen Buda 1541-es török megszállásáig. Ez a több évszázados kapcsolat Budával hosszú távon meghatározta a két település viszonyát, és ennek a történelmi köteléknek az emléke ma is fontos számunkra.

Azonban ez a kapcsolat nem csupán a múltról szól, hanem élő, mindennapi együttműködéseket is magában foglal. A kultúra, az oktatás, és a közösségi élet számos területén aktívan együttműködünk, és ez folyamatosan erősíti a testvérvárosi kapcsolatot. Például 2018-ban a Zentai Csata Emlékkilátó Budavár Önkormányzatának támogatásával egy állandó tárlattal bővült, ami tovább mélyítette a közös múlt iránti tiszteletet és az együttműködést. A civil és sport szervezetek közötti kapcsolatok szintén kiemelt jelentőségűek, mivel ezek a kezdeményezések közösségeink mindennapi életét gazdagítják.

Legutóbb Zenta városa a 2023-as budapesti téli vásárra hozott egy ünnepi műsort a Halászbástya előtti térre, amely szintén a testvérvárosi kapcsolatunk erősségét bizonyítja. Az idei évben is több alkalommal találkoztunk a Budai Önkormányzat képviselőivel, legutóbb a zentai Tiszavirág Fesztiválon. Ezek a találkozások és együttműködések azt mutatják, hogy bár a múlt köt össze bennünket, a jövőnkre koncentrálva törekszünk arra, hogy olyan gyümölcsöző kapcsolatokat építsünk ki, amelyek mindkét fél számára előnyösek.

NV: Kívülről talán tárgyilagosabban meg lehet ítélni, hogy mennyire látható a határon túlról az a magyarországi törekvés, hogy a Budavári Palotanegyed ismét visszanyerje századfordulós arculatát. Ennek a célkitűzésnek - amely a Nemzeti Hauszmann Programnak a keretében zajlik - rekonstruálták többek között a Szent István termet, a Lovardát, illetve a Főőrség épületét, valamint Karakas Pasa tornyát, de újjáépítették a Várkert Bazárt is. Ön, turisztikai szakemberként hogyan értékeli, ezen fejlesztések segítik a Magyarországra irányuló turizmus fellendítését?

L.K.: A Budavári Palotanegyed fejlesztéseit turisztikai szakemberként egyértelműen pozitívan értékelem, és gratulálok Magyarországnak az elért eredményekhez.

A budavári fejlesztések nem csupán a századfordulós arculat visszaállítására törekednek, hanem jelentős mértékben növelik az ország turisztikai vonzerejét is. A felsorolt épületek olyan ikonikus helyszínek, amelyek rekonstrukciója történelmi értéküknél fogva egyedülálló élményt fognak kínálni a látogatóknak. A budavári fejlesztéseknek köszönhetően megjelenő autentikus történelmi atmoszféra, különösen vonzóvá teszik Budapestet a külföldi turisták számára, ezzel jelentősen növelve Magyarország nemzetközi turisztikai versenyképességét.

Testvérvárosi lakosként én is csodálom az elért eredményeket, és büszkén sétálok a Budavári Palotanegyedben, élvezve annak megújult szépségét.

NV: Vannak-e tervek a testvérvárosi kapcsolatok tekintetében a jövő évre? Felvették-e már az újonnan megválasztott polgármesterrel a kapcsolatot?  

L.K.: A jövő évre vonatkozóan a testvérvárosi kapcsolatok tekintetében már több terv is körvonalazódik. A Budai Önkormányzat testvérvárosokkal megbízott tagjával folytatott találkozóink során számos projektötlet merült fel, amelyek közül már sikerült is néhányat megvalósítani, különösen a kultúra területén és egymás rendezvényeinek erősítése tekintetében. Nagyon remélem, hogy a közeljövőben olyan projektek is megvalósulhatnak, amelyek túlmutatnak a látogatásokon, és konkrét formát öltenek például közös pályázatokban. Különösen nagy lehetőséget látok ebben, hiszen mindkét településnek új polgármestere van, akik bizonyára elkötelezettek lesznek a két város kapcsolatainak további elmélyítésében. Bár személyesen még nem volt alkalmam találkozni az újonnan megválasztott polgármester Úrral, bízom benne, hogy erre hamarosan sor kerül, például szeptember 11.-én a zentai csata napjának megünneplése alkalmával.

‍