Elindult itt valami, ami hiánypótló – interjú Mirmurral, a fiatalokat a Várba csábító dj-vel

Május elsején debütáltál a Savoyai Teraszon, tulajdonképpen te nyitottad a város legújabb rendezvénysorozatát itt fent a Várban. Viszont nem ez az egyetlen kötődésed a helyszínhez. Mesélnél erről kicsit?

A covid kellős közepén egy kényszerhelyzet miatt költöznünk kellett, és nagyon nagy szerencsének köszönhetően a kedvesemmel a Dózsa György téren sikerült lakást találnunk, ami a Vár “háta mögött” található. Mindent felborító hónapok voltak azok, hiszen nem lehetett zenélni, nem voltak rendezvények, sőt a vendéglátás sem működött, engem meg az is érintett. Keserédes időszak volt abból a szempontból is, hogy a bezártság érzés ellenére egy csomó kaput tudtam kinyitni önmagam és egy tudatos lassulás irányába. Ahogy beköltöztünk ide a Vár aljába, bennem elindult egy komoly fejlődési út és azon kaptam magamat, hogy minden nap itt sétálgattam a Várban. Vagy edzőcuccban, vagy épp nagyon kiöltözve csak védőmaszkot viselve. Volt olyan, hogy egy napkétszer is, végül is időm volt bőven. Mindig is nagyon szerettem futni, diákként atletizáltam, a covid alatt pedig kitaláltam, hogy én a Várban a lépcsőkön fogok futkározni, mert annál jobb kardió edzés nincs is a világon. Minden nap egy kicsit többet sikerült futom és közben csak ámultam-bámultam, hogy ide még anyukámmal kézen fogva jöttem fel gyerekként, és mint kvázi turista, azóta meg nagyon ritkán. Aztán 2022-ben nyarára szépen lassan elkezdtem egyre jobban magaménak érezni ezt a környezetet, elkezdtem részleteiben felfedezni, hogy milyen gyönyörű hely. Közben kinyílt újra a világ is.

Nagyon sokszor találkozni ezzel a szituációval, mintha a budapestiek elfelejtették volna, hogy mennyi minden van még ebben a helyben.

A saját korosztályom nevében beszélhetek: kicsit olyan érzés, mintha a Vár a perifériára szorult volna. Elterjedt, hogy ez a turisták gyűjtőhelye, és emiatt nem szívesen jönnek fel a helyiek. Inkább a közelben lakó idősebb korosztály az, akik „hűek” maradtak a helyhez. Hiányoltam is, hogy a fiatalok nincsenek itt. Többször beszélgettünk róla a barátommal, hogy több olyan helyszín van itt, ami zenés rendezvényekre alkalmas lehetne, például az Oroszlános Udvar.

Aztán a covid után visszatért az élet, és megint itt vagy. Nem is akármilyen rendezvényeken.

Az nagyon szomorú esemény volt, hogy egy évvel ezelőtt elkellett költöznünk, sajnos a lakás tulajdonosa inkább Airbnb-t szeretett volna csinálni az ingatlanból. Azóta is visszavágyunk, sokat járunk fel, főleg mert a Tóth Árpád-sétányon volt a második randink is.

Imádom a Nemzeti Galériát, a kilátást a Savoyai teraszon… És akkor vissza is csatolnék a jelenhez, hogy itt közben elindult valami, ami nagyon hiánypótló. Olyan eseményeket tudunk itt létrehozni, amik miatt a magyar fiatalok végre feljönnek a Budai Várba, és remélem, hogy ebben szerepet tudok vállalni továbbra is.

Ha jól tudom, a vendéglátásba is visszatértél.

A dj szakma mellett jelenleg borszakértőként is dolgozom egy borkereskedésben és egyben borbárban. Alapvetően bölcsész végzettségű vagyok, valójában minden, amit csinálok humán beállítottságot igényel, és ebben a háromban találtam meg a kiteljesedést. Mindegyiket szeretem csinálni, ha az egyik hiányozna, nem érezném magam teljesnek. Bölcsészként kezdtem, a dj-zés a20-as éveim elején jött be, ehhez jött a vendéglátás, a boros szakma pedig a legutóbbi szerzeményem. A boros világban látom jelenleg a nappali munkámnak a jövőjét amellett, hogy a dj-zéssel aktívan szeretnék foglalkozni továbbra is.

A zene most mennyire teszi ki a mindennapjaidat?

Ebben azért van nekem egy szezonalitás. A tavaszi jóidővel ,a teraszok nyitásával kezdenek sűrűsödni a fellépések. A fesztiválszezonban indul az igazi pörgés, nyáron dolgozom a legtöbbet, az a főszezon, szeptember végén szokott lecsillapodni, akkor szoktunk elmenni nyaralni, pihenni. Téli álomnak szoktam nevezni, mikor csak havi 2 fellépést vállalok csak, szigorúan húztam meg a határokat magam felé, mert könnyen ki lehet égni ebben a szakmában.

Az éjszakázás már nem megy olyan könnyen, mint 6-7 éve. Ezért is lelkesedek minden nappali rendezvényért még jobban, mint azelőtt. A minőségi pihenés és alvás felértékelődött a napi rutinomban.

Látszott, hogy sokan ismernek, sokan csak miattad jöttek.

Hál ’istennek van egy stabil bázis, egy tágabb értelemben vett nagy baráti társaság, akik nagyon szívesen jönnek a rendezvényekre, ahol fellépek, és nagyon szeretik az újdonságokat, mindig kaphatóak egy újhelyszínre. Mint például most a Savoyai Teraszra. Fontos azt is megemlítenem, hogy van egy számomra nagyon megbecsült összefonódás a többi dj-vel, például aki utánam zenélt Dj Reloaddal, mivel mi a rendezvényeken kívül is sokat bandázunk, egyszóval átfedések vannak a baráti társaságainkban. Május 1-jén, a nyitó eseményen a szervezőnk Ákos nagyon profin válogatta össze Budapestnek azokat a dj-it, akik a legtöbb embert megmozgatják, és nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy ebbe bevett. Elektronikus zenén belül színes volt a felhozatal, minden dj a saját világát hozta. Én mivel nappal játszottam, egy könnyedebb warmup house szettel készültem. Az idősáv mindig nagyban befolyásolja, milyen zenei stílus az, ami az adott dj játszik. Mindenki tud alkalmazkodni, tud egy picit variálni. Ha később este kerültem volna sorra, valószínűleg dinamikusabb ütemekkel készültem volna. Ez szuper feladat most Tolora, Sobekre, és Adis is OK-ra hárult, és óriási nagy sikerrel le is hozták. Büszke vagyok nagyon az egész napra! El tudnék itt képzelni amúgy akár egy hip-hop / R&B eseményt is, az is menő lenne. Ez a lokáció nagyot tud emelni szinte bármilyen zenei műfajú rendezvényen. Visszatérve rám még egy mondatra:

az, hogy nagyon sokféle zenét játszok, engem szórakoztat. A változatosság, a játékosság számomra fontos. Nem is tudok egy adott stílusban mozogni állandóan. Akik Mirmur miatt jönnek el egy eseményre, ők is ezt várják el tőlem, kíváncsiak, hogy most épp mivel készültem.

Azoknak, akik nem ebbe a törzsközönségbe tartoznak (most még), áruljuk el, hogy lett Mirmur a Mirmur?

Nagyon nagy macska fanatikus vagyok. A kutyákat is nagyon szeretem, de hozzám a „macskaság” áll közelebb. A név egyébként nagyon fontos -nomen est omen -, hiszen az leszel te, azzal azonosít majd a közönség, utólag pedig már nehéz rajta változtatni. Egyszer konkrétan azzal álmodtam, hogy Mirmur lesz ez a név. És egyébként is imádtam Csukás Istvánnak a Mirr-Murr meséit. Nagy Csukás-rajongó vagyok, az egyik kedvencem az a képeskönyv, amikor Oriza Triznyákot keresve egész Budapestet végig nyomozza és egy külön fejezetben kapunk macskás perspektívát a Budai Várról, Mirr-Murr onnan számolja meg a hidakat, és próbálja ki a siklót, amit először mozgó szekrénynek lát. Nekem az valamiért gyerekként nagyon megmaradt. Elképzeltem, hogy én leszek a cica a Várban, és most lassan 30 évvel később tényleg én vagyok a „cica” a Várban.

‍