Csodálatos mozgóképek a közel száz évvel ezelőtti Budai Várról!
Fantasztikus, ahogyan megelevenednek előttünk az egykor élt emberek, az egykor volt hétköznapok. A történelmi nosztalgia egy olyan korba repít bennünket vágyakozva, amikor még nem is éltünk. Nézzék csak!
A háborúban elpusztult régi Erzsébet hídról indul a különleges hangulatú, 1938-ban készült felvétel, majd a Szent Gellért-szobor után egy hirdetőoszlopról a régi Budapest látképe és persze a Lánchíd tárul elénk a mindig csodálatos budavári perspektívából.
A következő filmkockán pedig már a Sándor-palota előtti térről forgatva jelenik meg a Turul és Savoyai Jenő lovasszobrának utánozhatatlan sziluettje, majd a Szent György tér főőrség előtti részéről Mátyás kútja, aztán a Szentháromság tér, végül talán a legkülönlegesebb látványt a Magyar Országos Levéltár épületén található egykori Pecz Samu tervezte torony nyújtja, amely sajnos szintén az ostrom áldozatává vált. De teljesen fölöslegesek a szavak, nézzék meg Önök is a videót!
ITT találják a videót!
(A nyitókép csak illusztráció, forrása a Fortepan)
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
S ha még nincs is Szent Mihály napja mégis „Kánikulában, halk lombok alatt…” lopakodott be az évszázados utcák évszázados házainak évszázados falai között. Ott osont a Tóth Árpád sétányon és somfordált a budavári templomok tövében barnás-vöröses-sárgás festékpalettájával és pingálta ki az elmúlás gyönyörű színeivel ezt a festői tájat. A rohanó emberek észre sem vették, ahogy besurrant szívükbe, ahogy elejtette bennük az emlékeket, mint ahogyan a faleveleteket hullajtja le a Kapisztrán téri gesztenyefa. Ma is itt settenkedik szinte észrevétlenül, pedig mennyire érdemes meglátni különleges szépségét: "Itt van az ősz, itt van ujra..."
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
