Csodálatos mozgóképek a közel száz évvel ezelőtti Budai Várról!
Fantasztikus, ahogyan megelevenednek előttünk az egykor élt emberek, az egykor volt hétköznapok. A történelmi nosztalgia egy olyan korba repít bennünket vágyakozva, amikor még nem is éltünk. Nézzék csak!
A háborúban elpusztult régi Erzsébet hídról indul a különleges hangulatú, 1938-ban készült felvétel, majd a Szent Gellért-szobor után egy hirdetőoszlopról a régi Budapest látképe és persze a Lánchíd tárul elénk a mindig csodálatos budavári perspektívából.
A következő filmkockán pedig már a Sándor-palota előtti térről forgatva jelenik meg a Turul és Savoyai Jenő lovasszobrának utánozhatatlan sziluettje, majd a Szent György tér főőrség előtti részéről Mátyás kútja, aztán a Szentháromság tér, végül talán a legkülönlegesebb látványt a Magyar Országos Levéltár épületén található egykori Pecz Samu tervezte torony nyújtja, amely sajnos szintén az ostrom áldozatává vált. De teljesen fölöslegesek a szavak, nézzék meg Önök is a videót!
ITT találják a videót!
(A nyitókép csak illusztráció, forrása a Fortepan)
Lélegzetelállító és különleges ahogyan az egykori régi fotók megmozdulnak az Animatiqua stúdió Erzsébet-hídról szóló filmjében. A több mint százéves képek életre kelnek, és ott állnak előttünk a régmúlt emberei, ott zajlik a száz évvel ezelőtti élet, szinte ugyanolyan elevenen, amikor még annak szereplői, főhősei éltek és éreztek. A kisfilmben többször is láthatjuk a Várdombot és az egykori Királyi Palota épületét.
Márai Sándor mestere volt a rezignált és lakonikus emberi bölcsességek megfogalmazásának. Tudta, érezte, hogy az egyre inkább felgyorsuló, zaklatott világunkban az emberek szomjazzák a nyugalmat árasztó sztoikus „prózaverseket”. Márai Négy évszak címen összeállított életbölcsességei mindig egy kis vigaszt, egy kis állandóságot jelentenek ebben a sokszor kaotikus, de mindenesetre gyorsan változó világban. Most a novemberről írt életbölcsesség van soron.
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.