„Akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes” - 20 éve nincs köztünk a „kis Kabos”
Kabos László már kisgyermekként bohóc akart lenni; imádott nevetni és nevettetni. Még talán akkor is mosolyra görbült a csontsovány, tífuszos „kis Kabos” szája, amikor a szövetséges erők vele együtt felszabadították a mauthauseni koncentrációs tábort. Élete egy jelentős részében itt, az I. kerületben élt.
Kabos László eredetileg Krausz László néven született Sárváron 1923. szeptember 28-án. A Kabos nevet csak később távoli rokona, a neves színész és komikus, Kabos Gyula tiszteletére vette fel. A született nevettető hamar Pestre került és kabarészínész lett. Hogy ez hogyan történt, arról ő maga mesélt 1978-ban A Hét című hetilap április 8-án megjelent hasábjain:
Beiratkoztam tehát a néhai Bálint Lajos, a jó Lulu bácsimagán színiiskolájába s itt sajátítottam el a pályához szükséges tudnivalókat. Beteljesedés előtt állt hát az a régi álmom, hogy végre az igazi festett deszkákon is bizonyíthassam színészi rátermettségemet... És hogy hogyan lettem mégis kabarészínész? Nos, említettem már, hogy mindenáron drámai színész szerettem volna lenni. Lulu bácsi magániskolájának elvégzése után az akkori Magyar Színházba jelentkeztem meghallgatásra. A bizottság előtt aztán III. Richárd egyik legsúlyosabb monológját adtam elő nagy önbizalommal. S hogy milyen eredménnyel? Nos hát olyan röhögés fogadta érzelmes produkciómat, hogy egy hét múlva már szerződés kínált a kabaréiról oly híres Pódium Színpad. Ott is maradtam egészen a Nagy Megpróbáltatás kezdetéig, majd pedig az államosításkor megalakult Vidám Színpadnak lettem megbecsült tagja.
Kevesen tudják, de a Jászai Mari-díjas színész sokáig itt, az Erzsébet-híddal szembeni tabáni lakásában lakott, majd innen költöztek fel közösen az Orbán-hegyre feleségével Urbán Erika (1949-2021) színésznővel, akivel 1971 és 2004 között élt.
A „vörös Kabos” volt az, aki hölgyek társaságában sokszor elmondta félig komoly viccecskéjét, mely így szólt:
Még mindig szeretem a női nemet. Még jobban a női igent.
A gége-, illetve hangszál-betegséggel harcoló színész 2004. szeptember 22-én combcsonttöréssel került be a budai Szent János Kórházba. Pár napra rá ebéd után lepihent és örökre elaludt. Ennek éppen 20 éve, 2004. szeptember 26-án hagyta itt a földi világot. A „kis Kabost” az óriás nevettetőt a Kozma utcai izraelita temetőben helyezték örök nyugalomra.
Éppen ma van a tavaszi nap-éj egyenlőség, vagyis a csillagászati tavasz kezdete. Mi mással köszönthetnénk azt a csodás évszakot, mint egy valaha a Várnegyedben élt költő télbúcsúztató és a tavaszi feltámadást köszöntő versével, amely itt az egykori Bástya sétányon íródott, s amely 1946 óta már épp e költő nevét viseli.
Ferenc József étkezései a korábbi évszázadok szokásait követték, az íróasztalnál elfogyasztott kora reggeli néhány falatot általában dél körül követte a reggeli és este hat órakor volt a főétkezés. Utóbbin gyakran vettek részt meghívottak, akiknek többsége rendkívüli megtiszteltetésként élte meg, hogy az uralkodóval egy asztalnál ülhetett. Különlegesek voltak ezek az étkezések abból a szempontból is, hogy az ezt követő fogadáson néhány szót válthattak az uralkodóval, pontosabban fogalmazva, válaszolhattak a kérdéseire. Hogy milyen lehetett egy udvari ebéd az uralkodóval? Nos, ez kiderül a cikkünkből.
A Vár, A Krisztinaváros, az egykori Tabán. A filmhíradó főként a háború után megújuló Várnegyed műemlékeire, turisztikai látványosságaira fókuszál, de számtalan ma már érdekes mozgófilmrészletet találhatunk benne, például a még meg nem épült Hilton Szálló nélküli Szentháromság teret. De csodálatos légi felvételek szerepelnek benne a kerületről, archív fotók a régi várbeli éttermekről, a Tabánról, az egykori Horvát-kertet is láthatjuk és még sorolhatnánk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
