Absztrakt kiállítás nyílt a Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházában
A Magyar Nemzeti Galériában működő Kortárs Kávéház egy fiatal, feltörekvő művésznek adott lehetőséget, hogy bemutassa alkotásait a modern művészet iránt érdeklődőknek. Fekete Dávid az absztrakt, a modern, a posztmodern, illetve a trash irányzat kedvelője, művei benyomások kivetülései. Az ifjú alkotó kiállításának megnyitójára nagyon sokan kíváncsiak voltak január 20-án este, de aki erről az eseményről lemaradt, február 10-ig pótolhatja. Akár egy finom kávé elfogyasztása közben.
Szinte alig fértek be az érdeklődők péntek este a Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházába, ahol Fekete Dávid munkái kerültek ki a falra. A rendezvény remek hangulatban telt, ahol az ifjú művész el is árulta, hogy hatalmas ugródeszkának tekinti a lehetőséget, hiszen a közönség Budapest egyik legfrekventáltabb helyén tekintheti meg a képeit.
"A környezetemben fellelhető anyagok újrahasznosítása motivál. Foglalkoztat az ipari hulladék teljesen más irányú felhasználása és az egyes tevékenységek során használt anyagokkal való kísérletezés. Így találtam rá a purhabra és a polisztirolra, melyek térbeli struktúrák alkotása felé tereltek. Képeimen fontosak a fényviszonyok változásaival mindig más arcukat mutató színek"
- vallja magáról és a munkáiról Fekete Dávid.
Mint elmondta, absztraktjaival egyfajta elszigetelt hangulatot igyekszik teremteni, és abban bízik, hogy az első pillantás után mindenki megleli benne a saját utazását, inspirációját.
A Magyar Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházában ki lehet próbálni.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
