Absztrakt kiállítás nyílt a Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházában
A Magyar Nemzeti Galériában működő Kortárs Kávéház egy fiatal, feltörekvő művésznek adott lehetőséget, hogy bemutassa alkotásait a modern művészet iránt érdeklődőknek. Fekete Dávid az absztrakt, a modern, a posztmodern, illetve a trash irányzat kedvelője, művei benyomások kivetülései. Az ifjú alkotó kiállításának megnyitójára nagyon sokan kíváncsiak voltak január 20-án este, de aki erről az eseményről lemaradt, február 10-ig pótolhatja. Akár egy finom kávé elfogyasztása közben.
Szinte alig fértek be az érdeklődők péntek este a Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházába, ahol Fekete Dávid munkái kerültek ki a falra. A rendezvény remek hangulatban telt, ahol az ifjú művész el is árulta, hogy hatalmas ugródeszkának tekinti a lehetőséget, hiszen a közönség Budapest egyik legfrekventáltabb helyén tekintheti meg a képeit.
"A környezetemben fellelhető anyagok újrahasznosítása motivál. Foglalkoztat az ipari hulladék teljesen más irányú felhasználása és az egyes tevékenységek során használt anyagokkal való kísérletezés. Így találtam rá a purhabra és a polisztirolra, melyek térbeli struktúrák alkotása felé tereltek. Képeimen fontosak a fényviszonyok változásaival mindig más arcukat mutató színek"
- vallja magáról és a munkáiról Fekete Dávid.
Mint elmondta, absztraktjaival egyfajta elszigetelt hangulatot igyekszik teremteni, és abban bízik, hogy az első pillantás után mindenki megleli benne a saját utazását, inspirációját.
A Magyar Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházában ki lehet próbálni.

A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.

Idén, a magyar költészet napján ünnepeljük majd a XX. század egyik legjelentősebb magyar írójának, Márai Sándor születésének 125 évfordulóját. Márai sikerei mögött állt azonban egy nő, akiről méltatlanul kevés szót ejtünk, pedig nélküle és önfeláldozása nélkül Márai Sándor biztosan nem ugyanaz az író lenne, akinek ma ismerjük. Lola életfilozófiáját mi sem jellemzi jobban, mint férje kapcsán megfogalmazott naplóbejegyzése „én nem akarok mást, mint amit Ő akar”. „Cherchez la femme”, avagy „keresd a nőt” szól a francia mondás és mi most közösen meg is találjuk Márai mellett és mögött.

Napra pontosan 125 éve, 1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A XX. századi modern magyar irodalom egyik legnagyobb klasszikusa ugyan sosem lakott a Várban, de számtalanszor megfordult itt és számos barátjához járt ide heti rendszerességgel. Németvölgyi, majd később pasaréti lakásától nem esett túl messze a Várnegyed. Születésének évfordulóján rá emlékezünk.