A magyar kultúra kapcsán: Márai Sándor művei és gondolatai mindig aktuálisak!
Nincs miért panaszkodnunk, hiszen itt a Várnegyedben meglehetősen sokszínű kulturális program közül választhatunk a magyar kultúra napján és válogathatunk úgy egyébként és általában. És persze kinek másnak a szellemét idézhetnénk meg a magyar kultúra kapcsán, mint a Mikó utca egykori lakójának, a polgári ethosz, egy letűnt kor szinte utolsó prófétájának, Márai Sándornak a szellemét.
És hogy mit gondolt és írt 1947-ben a Naplójába a kultúra kapcsán?
"Ha én kormány lennék, falragaszokon szólítanám fel a nemzetet, kiáltványokat és szózatokat intéznék a nemzethez, így könyörögnék, hogy
térjen észre és kezdjen végre olvasni (nem olyan nagy szégyen ez). Mert nem olvas. Írni ír, többet is, mint kellene; de nem olvas. Pontosabban olvas, de nem azok, nem azt, és nem úgy, ahogyan kellene. S más nem segíthet rajta, csak az olvasás.
Falragaszokon magyaráznám, hogy ez nagyon komoly dolog, sokkal fontosabb, mint a pajzstetű irtása vagy az adófizetés: ez az egyetlen, utolsó menekülés. Mert minden, amit a materiális munka területén elér – s ami csakugyan nagyszerű –, semmi lesz, ha nem kezd minden megmaradt erejével olvasni. S ha a nemzet azt feleli, hogy köszöni a szíves figyelmeztetést, de őszinte sajnálatára nem tud olvasni, mert nem ér reá, kenyeret kell keresni, adót kell fizetni, korán el kell menni munkába és este fáradt, és mert drágák a könyvek: akkor tovább könyörögnék, hogy
szakítson napjában egyetlen órát, keljen fel egy órával hamarább, vagy feküdjön később, de olvasson!
Szépirodalmat, tudományos munkát, csaknem azt mondtam: mindegy, mit, de olvasson, mert különben elpusztul, nem tud helytállani a nagy versenyben, ami elkövetkezett."
Mert, ahogyan még korábban írta, 1943-ban, a Pesti Hírlapban közreadott Füves könyvben az igényesség kapcsán:
Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.
De ugyanez a XX. századi polgári humanizmus, ez a polgári attitűd köszön vissza, amikor a remekművek kapcsán ír ugyancsak a Füves könyvben:
"Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy.
Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember."
Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél
– mondja Márai A kassai polgárok János mesterének szerepében.
Az Erzsébet név nem véletlenül ennyire népszerű Magyarországon. Az Erzsébet-kultusznak elég nagy szerepe volt abban, hogy a leghíresebb Erzsébetről nem csak városrészt, dunai hidat és teret neveztek el a fővárosban, de sok magyar számára a névválasztásban is jelentős szerepet játszott. November 19-én ünnepeljük az Erzsébeteket!
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
