A magyar kultúra kapcsán: Márai Sándor művei és gondolatai mindig aktuálisak!
Nincs miért panaszkodnunk, hiszen itt a Várnegyedben meglehetősen sokszínű kulturális program közül választhatunk a magyar kultúra napján és válogathatunk úgy egyébként és általában. És persze kinek másnak a szellemét idézhetnénk meg a magyar kultúra kapcsán, mint a Mikó utca egykori lakójának, a polgári ethosz, egy letűnt kor szinte utolsó prófétájának, Márai Sándornak a szellemét.
És hogy mit gondolt és írt 1947-ben a Naplójába a kultúra kapcsán?
"Ha én kormány lennék, falragaszokon szólítanám fel a nemzetet, kiáltványokat és szózatokat intéznék a nemzethez, így könyörögnék, hogy
térjen észre és kezdjen végre olvasni (nem olyan nagy szégyen ez). Mert nem olvas. Írni ír, többet is, mint kellene; de nem olvas. Pontosabban olvas, de nem azok, nem azt, és nem úgy, ahogyan kellene. S más nem segíthet rajta, csak az olvasás.
Falragaszokon magyaráznám, hogy ez nagyon komoly dolog, sokkal fontosabb, mint a pajzstetű irtása vagy az adófizetés: ez az egyetlen, utolsó menekülés. Mert minden, amit a materiális munka területén elér – s ami csakugyan nagyszerű –, semmi lesz, ha nem kezd minden megmaradt erejével olvasni. S ha a nemzet azt feleli, hogy köszöni a szíves figyelmeztetést, de őszinte sajnálatára nem tud olvasni, mert nem ér reá, kenyeret kell keresni, adót kell fizetni, korán el kell menni munkába és este fáradt, és mert drágák a könyvek: akkor tovább könyörögnék, hogy
szakítson napjában egyetlen órát, keljen fel egy órával hamarább, vagy feküdjön később, de olvasson!
Szépirodalmat, tudományos munkát, csaknem azt mondtam: mindegy, mit, de olvasson, mert különben elpusztul, nem tud helytállani a nagy versenyben, ami elkövetkezett."
Mert, ahogyan még korábban írta, 1943-ban, a Pesti Hírlapban közreadott Füves könyvben az igényesség kapcsán:
Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.
De ugyanez a XX. századi polgári humanizmus, ez a polgári attitűd köszön vissza, amikor a remekművek kapcsán ír ugyancsak a Füves könyvben:
"Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy.
Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember."
Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél
– mondja Márai A kassai polgárok János mesterének szerepében.
A neves arisztokrata családból származó Ráday Gedeont (1829-1901) a magyar történeti hagyomány az alföldi betyárvilág felszámolójaként ismeri, de kevesen tudják, hogy élete több ponton kapcsolódik a Budai Várhoz. 1829-ben született, tehát egy olyan nemzedék tagja, akik felnőttkoruk hajnalán megtapasztalták 1848-49 nemzeti összetartozását, de ezt a lelkesedést két évtized abszolutista elnyomása és csendje követte.
A magyar költő, író, műfordító, a Válasz folyóirat egykori szerkesztője 1945. március 8-án éhezve és legyengülve halt meg – a szintén ugyanott és ekkor elpusztult barátjához, Halász Gábor esztétához hasonlóan - sosem tisztázott körülmények között Balfon; nem messze onnan, ahol néhány héttel korábban közös barátjukat, Szerb Antalt gyilkolták meg a nyilas gyilkosok. Sárközi György - akit Babits egyik legtehetségesebb tanítványának tartottak - nem csupán a szépséghez értett, de egész életében szenvedélyesen kereste az igazságot is.
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
