A költészet napján nem feledkezhetünk meg a legnagyobb magyar mecénásról sem!
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Hatvany Lajos a dúsgazdag cukorgyáros család, az 1910-től bárói rangot viselő hatvani Hatvany-Deutsch család sarjaként született Budapesten 1880. október 28-án. A Piarista Gimnázium elvégzése után klasszika-filológiát tanult Magyarországon és Németországban. 1905-ben diplomázott a budapesti bölcsészkaron. 1908-ban alapította Ignotussal és Fenyő Miksával közösen a Nyugat című folyóiratot. Azonban 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól és több, mint egy évtizedre a német fővárosba, Berlinbe költözött, ahol, mint igazi világpolgár külhoni lapok budapesti, illetve itthoni lapok berlini tudósítójaként tevékenykedett. Hazaérkezése után alapította a Pesti Naplót. Az őszirózsás forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Tanácsköztársaság után Bécsbe emigrált, majd Európa számos fővárosában élt, így például Berlinben és Párizsban. Csak 1927-ben költözött vissza Magyarországra, de természetéből és az irodalomszeretetéből fakadt, hogy az ezt követő években is komoly mecénási tevekénységet folytatott. 1934-ban vette feleségül Somogyi Irént, Lolit, az 1920-ban meggyilkolt újságíró-szerkesztő Somogyi Béla (1868-1920) lányát, aki hathatósan szorgalmazta és támogatta férje művészetpártoló tevékenységét. A Bécsi kapu téri palotát Hatvany 1932-ben vásárolta meg, ahol aztán komoly irodalmi életet alakított ki, többek között alapító helyszíne lett a Szép Szó című folyóiratnak is. Már a villát díszítő copf stílusú füzérek is pazar látványt nyújtanak, de talán az sem véletlen, hogy a műkedvelő irodalmár éppen egy olyan épületben élt, ahol a homlokzati domborműveken a művészetek és a tudományok allegóriái mellett Vergilus, Cicero, Szókratész, Livius, Quintilianus és Seneca képe is látható. A neobarokk épületben olyan emberek fordultak meg rendszeresen, mint Márai, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Ottlik Géza, sőt még Illyés Gyula is.
Minden jelentősebb magyar író megfordult itt, de számos külföldi író, művész is vendégeskedett Hatvanyék vendégeként.
Este társaság Hatvanyéknál. Bartók és más vendégek. Vacsora és zene…
- írta Thomas Mann 1936 júniusában egy naplóbejegyzésben, miután a kivételes műveltségű mecénás-irodalmár vendégeként Budapestre érkezett.
Rosszullétre hivatkozva Thomas Mann és Bartók Béla is lemondta az akkori magyar kormány, pontosabban Hóman Bálint kultuszminiszter által szervezett ünnepélyes programot, helyette Hatvany Bécsi kapu téri palotájában vendégeskedtek. Fél évvel később pedig, 1937. januárjában József Attila is itt, a Bécsi kapu téri villában adta át Thomas Mann üdvözlése című, előző nap betiltott versét személyesen az írónak. De itt találkozott Márai Sándor is a világhírű német íróval.
A hazai antiszemitizmus felerősödése miatti 1938-as újbóli emigrálása után Hatvany eladta ingatlanjait, így a Bécsi kapu téri palotát is. Ezután először két évig Párizsban, majd a nácizmus kontinentális előretörése miatt 1947-es hazatéréséig Londonban, illetve Oxfordban élt. Itthon a Pázmány Péter Tudományegyetem, később Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára lett egészen haláláig. 1959-ben Kossuth-díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
Az utolsó Árpád-házi uralkodónkat, III. Andrást (1265-1301) 1290. július 23-án, alig 25 évesen koronázták királlyá. A korábban törvénytelen születésűnek bélyegzett, majd később mégis királyi hercegként nevelt, s trónra emelt uralkodó mindent elkövetett az ország békéjének megteremtéséért, hatalma megszilárdításáért. Hirtelen halála itt, Budaváron történt, s végső nyugalomra is ide helyezték.
II. Lajost még apjának, II.Ulászlónak (1456-1516) dinasztiaépítésének jegyében koronázták magyar királlyá két éves korában, s ekkor már megkötötték a Habsburg-Jagelló házassági szerződést is, amelynek értelmében a Brüsszelben 1505. szeptember 17.-én - I. Fülöp kasztíliai király, valamint Kasztíliai (Őrült) Johanna gyermekeként - megszületett Ausztriai Mária volt az ifjú király jövendőbelije. 1522. január 13-án, tehát több mint egy félévezreddel ezelőtt éppen ezen napon a két fiatal oltár elé állt Budán, s frigyüket királyi lakodalommal ünnepelték meg.
1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor (1900-1989) A négy évszak című kötete, amely részben az öt évvel később kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. A prózai epigrammákat, sztoikus bölcsességeket, lakonikus gondolatokat csokorba szedő gyűjtemény lírikus hangvétele prózaversekké hajlítják a költői igényességgel, mégis rím nélküli, de abszolút hallással megkomponált mondatokat. Ebből idézzük most Márai különleges, január kapcsán megfogalmazott gondolatait, amelyek elvezetnek bennünket az író legmélyebb, lételméleti fejtegetéseihez, amelyben arra próbál választ találni és adni, hogy mi az élet értelme.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
