A költészet napján nem feledkezhetünk meg a legnagyobb magyar mecénásról sem!
A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt, aki a magyar képzőművészeket, festőket patronálta.
Hatvany Lajos a dúsgazdag cukorgyáros család, az 1910-től bárói rangot viselő hatvani Hatvany-Deutsch család sarjaként született Budapesten 1880. október 28-án. A Piarista Gimnázium elvégzése után klasszika-filológiát tanult Magyarországon és Németországban. 1905-ben diplomázott a budapesti bölcsészkaron. 1908-ban alapította Ignotussal és Fenyő Miksával közösen a Nyugat című folyóiratot. Azonban 1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól és több, mint egy évtizedre a német fővárosba, Berlinbe költözött, ahol, mint igazi világpolgár külhoni lapok budapesti, illetve itthoni lapok berlini tudósítójaként tevékenykedett. Hazaérkezése után alapította a Pesti Naplót. Az őszirózsás forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Tanácsköztársaság után Bécsbe emigrált, majd Európa számos fővárosában élt, így például Berlinben és Párizsban. Csak 1927-ben költözött vissza Magyarországra, de természetéből és az irodalomszeretetéből fakadt, hogy az ezt követő években is komoly mecénási tevekénységet folytatott. 1934-ban vette feleségül Somogyi Irént, Lolit, az 1920-ban meggyilkolt újságíró-szerkesztő Somogyi Béla (1868-1920) lányát, aki hathatósan szorgalmazta és támogatta férje művészetpártoló tevékenységét. A Bécsi kapu téri palotát Hatvany 1932-ben vásárolta meg, ahol aztán komoly irodalmi életet alakított ki, többek között alapító helyszíne lett a Szép Szó című folyóiratnak is. Már a villát díszítő copf stílusú füzérek is pazar látványt nyújtanak, de talán az sem véletlen, hogy a műkedvelő irodalmár éppen egy olyan épületben élt, ahol a homlokzati domborműveken a művészetek és a tudományok allegóriái mellett Vergilus, Cicero, Szókratész, Livius, Quintilianus és Seneca képe is látható. A neobarokk épületben olyan emberek fordultak meg rendszeresen, mint Márai, Kosztolányi, Babits, Tóth Árpád, Ottlik Géza, sőt még Illyés Gyula is.
Minden jelentősebb magyar író megfordult itt, de számos külföldi író, művész is vendégeskedett Hatvanyék vendégeként.
Este társaság Hatvanyéknál. Bartók és más vendégek. Vacsora és zene…
- írta Thomas Mann 1936 júniusában egy naplóbejegyzésben, miután a kivételes műveltségű mecénás-irodalmár vendégeként Budapestre érkezett.
Rosszullétre hivatkozva Thomas Mann és Bartók Béla is lemondta az akkori magyar kormány, pontosabban Hóman Bálint kultuszminiszter által szervezett ünnepélyes programot, helyette Hatvany Bécsi kapu téri palotájában vendégeskedtek. Fél évvel később pedig, 1937. januárjában József Attila is itt, a Bécsi kapu téri villában adta át Thomas Mann üdvözlése című, előző nap betiltott versét személyesen az írónak. De itt találkozott Márai Sándor is a világhírű német íróval.
A hazai antiszemitizmus felerősödése miatti 1938-as újbóli emigrálása után Hatvany eladta ingatlanjait, így a Bécsi kapu téri palotát is. Ezután először két évig Párizsban, majd a nácizmus kontinentális előretörése miatt 1947-es hazatéréséig Londonban, illetve Oxfordban élt. Itthon a Pázmány Péter Tudományegyetem, később Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanára lett egészen haláláig. 1959-ben Kossuth-díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.
A napokban lesz 175 éve annak, hogy felavatták a Széchenyi lánchidat. 1849-ben, éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György (1783-1856) születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Lánchidat. Dr. Csorba László, a BTM Vármúzeum főigazgatója Budapest egyik legnépszerűbb építményének történetéről mesél a múzeum legújabb videójában. Íme!
Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia égisze alatt Magyarország egész eddig történetének egyik legvirágzóbb korszakát élte. Ebben az időben épültek fel Pest és Buda emblematikus középületei, a városképet meghatározó bérházai, gyönyörű hídjai, s pazar villái; egy szó, mint száz: ekkor vált világvárossá a magyar főváros. A Béccsel versenyre kelt Pest-Buda olyan urbanisztikai fejlődésen indult el, s ment keresztül a dualizmus néhány évtizedes időszakában, ami után azóta is csak áhítozunk. Az európai nagyvárossá avanzsált Budapesten megjelentek – részben bécsi mintára – az elegáns cukrászdák, kávéházak, éttermek, mindez ötvözve az osztrákok konyhaművészeténél jóval sokszínűbb magyar gasztronómiai kultúrával. Cikkünkben elsősorban a Monarchia legfontosabb cukrászdáit, s azok békebeli süteményeit mutatjuk be röviden.
A most 80 éve meggyilkolt, tragikus sorsú magyar költőgéniusz ugyan sosem élt a Várban, azt viszont tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult a Várnegyedben is. Erről tanúskodik a halálának 80. évfordulójára írt cikkünkben közölt fotó is, ami a Budai Várban a Bástya sétányon (ma Tóth Árpád sétányon) készült.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
